Meglepő ünnepi szokások

2020. 11. 27. (péntek) 15.00

Bár sok hasonlóságot is felfedezhetünk a mi karácsonyi tradícióinkkal, a világ számos országában fellelhető rituálék biztosan meglepetést okoznak. Vacsora a KFC-ben? Piknik a tengerparton frissen fogott tenger gyümölcseiből? Vagy egy forró tejberizs, ami melegen tart a hideg téli napokon? Bizony, ezek mind hagyományosnak mondható karácsonyi fogások a világ egyes országaiban. És a szokásokról még nem is ejtettünk szót. Lássuk a részleteket!

A fülöp-szigeteki San Fernandoban tartják minden évben a Ligligan Parult, azaz az óriási lámpások fesztiválját. Több ezer ragyogó lámpás - melyek a betlehemi csillagot jelképezik - töri meg az éjszakai sötétséget. A látványos fesztivál miatt San Fernandot a szigetország karácsonyi fővárosának tartják. 

A karácsony ugyan nem hivatalos ünnep Japánban (a lakosság csak mintegy 1 %-a vallja magát kereszténynek), mégis megtalálják a módját, hogy jót egyenek és ünnepeljenek. A szépen terített ünnepi asztal helyett azonban a  családok a legközelebbi KFC-be zarándokolnak. 1974-ben ugyanis a gyorséttermi hálózat „Kentucky-t Karácsonyra” nevű ünnepi kampánya annyira vonzóra sikeredett Japánban, hogy azóta is kitart a helyiek lelkesedése. Van, aki órákat képes sorba állni az ünnepi menüért.

Izlandon a karácsonyt megelőző 13 napon a gyerekek minden este kiteszik a csizmájukat az ablakba. Ezeket minden éjjel egy-egy tréfás kobold (yule lad) tölti meg édességgel vagy rohadt krumplival, attól függően, hogy jó vagy rossz volt a gyermek.

Finnországban a hagyományos karácsonyi reggeli a vajjal és fahéjjal gazdagított tejberizs. Általában egy szem mandulát is főznek a családi adagba és az nyer, akinek a tányérjába kerül. A napot közös esti szaunázással zárják.

Mivel a déli féltekét a karácsony éppen nyáron éri, Új-Zélandon sok család nagy grill partikat szervez, ahol a legjellemzőbb fogások a frissen fogott tenger gyümölcsei, a húsfélék és a grillezett szezonális zöldségek. A szigetország karácsonyfája a Pohutukawa, mely decemberben élénkpiros virágot hoz. A tengerparton ezek árnyékában éneklik az angol és maori nyelvű karácsonyi dalokat.

A francia karibi szigeten, Martinique-on a „la ribote” egy hosszú múltra visszatekintő hagyomány. Adventkor és Újév napján a családok meglátogatják szomszédaikat és tradicionális fogásokat is visznek magukkal, majd közösen éneklik a karácsonyi dalokat.

Norvégiában a december 3-án kezdődő karácsonyi ünnepsorozatot „julebord”-nak hívják. Ilyenkor a családok esténként szeretnek kimozdulni és étteremben vacsorázni, barátokkal összejárni. A „Kis Karácsonyt” december 23-án ünneplik, amikor feldíszítik a karácsonyfát, mézeskalácsot készítenek és rizspudingot esznek.

Írországban egy hosszú, piros gyertyát tesznek az utcafronti ablakba, mint a melegség és menedék ünnepi szimbólumát. A hagyományos ír karácsonyi fogások közül nem hiányozhat a sült liba, a zöldségek, a krumpli és a vörös áfonya.

A szenteste hagyományos „kelléke” Lengyelországban az oplatek (kovásztalan ostya), melyből természetesen a család minden tagjának jut: jókívánságok kíséretében mindenki tör belőle egy darabot. A vacsora nem kezdődhet meg sötétedés előtt, és hagyományosan mindig eggyel több terítéket tesznek ki egy esetleg váratlanul betoppanó vendég számára.

Mexikóban a mai napig él a betlehemezés hagyománya. Az ünnepkör december elején a Las Posadas nevű felvonással kezdődik, felelevenítve Mária és József hosszú utazását.

Forrás: CountryLiving